Visszatért a fellendülés a Szilikon-völgybe. A 101-es főút mentén álló irodaépületeket ismét reményteli kezdő vállalkozások logóinak sokasága díszíti. A bérleti díjak az egekbe szöktek, csakúgy, mint a Lake Tahoe-hoz hasonló üdülőhelyeken levő luxus üdülőházak iránti kereslet, amely szintén az emberek markánsan javuló vagyoni helyzetét jelzi. Az Öböl térsége volt a félvezető-ipar és az annak felemelkedésekor szárnyra kapó számítástechnikai és internetes cégek szülőhelye. Az itt dolgozó varázslók hozták létre azokat a csodákat, amelyektől már ma úgy érezzük, hogy eljött a jövő: így itt van már a kezünkben az érintőképernyős telefonoktól kezdve a nagyszerű könyvtárak azonnali lekérdezhetőségén át az a lehetőség is, hogy több ezer kilométerre levő drónokat tudunk irányítani. Az üzleti élet 2010 óta tartó felvirágzása azt jelzi, hogy a fejlődés motorja kitartóan duruzsol.
Ilyen körülmények között talán meglepő lehet, hogy egyes itteni emberek szerint a Szilikon-völgy már csak árnyéka korábbi önmagának, és az innováció a korábbi lángolás helyett már évtizedek óta takarékon ég. A PayPal alapítója és a Facebook első külső befektetője, Peter Thiel szerint az innováció az Egyesült Államokban jelenleg a nagybeteg vagy halott állapot között leledzik valahol. A legkülönfélébb ágazatok mérnökeit hasonló csalódottság nyomasztja. A közgazdászok egyelőre kicsiny, de egyre növekvő tábora szerint a mai kor innovációjának gazdasági kihatásai a korábban tapasztaltakhoz képest elenyészők lesznek.
[…]
Az ágazat egészére igaz, hogy az alacsony áron elérhető adatfeldolgozó-kapacitáson alapuló innovációk egyre inkább teret nyernek. A számítógépek már kezdik megérteni a természetes nyelveket. Az emberek mára már kizárólag testük mozdulataival is tudják irányítani a videójátékokat, és ez a technológia hamarosan az üzleti világ nagy részében is alkalmazást nyerhet. A három-dimenziós nyomtatás segítségével egyre többféle tárgy hozható létre, és ezen technológiával hamarosan talán már emberi szöveteket és más szerves anyagokat is létre lehet majd hozni.
Az innovációban nem hívők mondhatják erre elutasítóan, hogy „hiszem, ha látom”. De a történelem nem igazolja azt a feltevést, hogy a technológiai fejlődésen alapuló növekedésnek vagy szakadatlanul kell folytatódnia, különben markánsan hanyatlani fog, hanem inkább az igaz, hogy időnként felfut, majd visszaesik, mint a vízszint dagálykor és apálykor. Chad Syverson (Chicago-i Egyetem) hangsúlyozza, hogy a villamosítás korában a termelékenység növekedése egyáltalán nem volt markáns. A növekedés a 19. század végén és a 20. század elején létrejött elektromossággal kapcsolatos fontos innovációk idején még lassú volt, majd csak ezt követően volt tapasztalható kifejezett fellendülés.