Az espresso technológia megjelenése előtt két kávékészítési technológia terejdt el leginkább. Az első a perkolációs kávéfőzés, mely azangol háztartásokban a mai napig jellemzően használatos, a másik pedig a lombikos (Cona) technológia.

A tűzhely gázrózsájára helyezett perkolációs kávéfőző kancsó vagy a modernebb elektromos készülékek működési elve a következő. A kancsóba friss vizet töltünk, felforraláskor a keletkező gőz nyomásának hatására, a főzőtérbe nyúló vékony csövön át a forró víz fellökődik az edény tetejére.

Nekiütközik a fedélnek, majd a zuhanyrózsaszerűen kialakított fémlapon át a kávéőrleményre permeteződik. Kilúgozza azt, végül a szűrőn át az edény aljára visszacsöpög. Ha többször ismételjük a kilúgozást, erősebb, magasabb extrakt tartalmú italt kaphatunk, ugyanakkor kellemetlen ízanyagok is kioldódhatnak.

A legkorábbi lombikos kávéfőzők az 1830-as években, a mai Németország területéről terjedtek el egész európában. Az 1840-es évekre több szabadalmat is bejegyeztettek ennek mintájára Franciaországban, Angliában.

A lombik-vákuumos kávéfőző két egymásba illeszthető tűzálló (jénai) üvegből készült edény. Az alsó edény alatt lévő elektromos melegítő bekapcsolásakor a víz felforr, és az előbb ismertetett módon (de egy szűrőn át) a felső edénybe áramlik, majd az ott elhelyezett kávéőrleményt kilúgozza. Ekkor kikapcsoljuk a melegítőt – az alsó edény lehűl. Az alsó kancsó lehűlésekor vákuum keletkezik, ami a kávéitalt ugyanazon az úton (a szűrőn át) visszaszippantja.

http://www.kavehazak.hu/kave_akademia/content.php?id=4571